Rólam
“Amit a tányérra teszek az nem étel, hanem a lelkem és a szenvedélyem.” (Lee Jong Kuk)
Az egész napos munka után is örömmel alkotok a konyhában!
Sziasztok!
Magamról. Hát ez a legnehezebb feladat, mert a receptekhez tudom, hogy mi a fontos, amit le kell írni, hogy mindenki el tudja készíteni. Velem kapcsolatban kit, mi érdekel? Lehet, hogy semmi...
Mindenesetre röviden próbálkozom.
1986-ban végeztem Miskolcon a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és vendéglátóipari Szakközépiskolában vendéglátó szakon. Ekkor még egy kicsit másképp tanultuk a vendéglátást. Például a rizottó nem így készült, mint ahogy manapság csinálják, és csináljuk, de a mai főzőműsorokban erre az időszakra azt mondják, hogy:
"Az a múlt, a szocreál konyha."
Az érettségi megszerzésével a vendéglátással a kapcsolatom meg is szakadt. Annyi gyakorlattal rendelkeztem, amit a heti egy napban a gyakorlati teremben főzés adott, illetve egy nyári szünetet dolgoztam végig a Balaton mellett Siófokon, de nem szakácsként, hanem felszolgálóként.
Ezután bevonultam sorkatonai szolgálatra, majd a kereskedelemben dolgoztam 2000-ig. Ekkor lettem egy építőipari cégnél projektvezető, és innentől kezdve az életem az építőiparról szólt, és a mai napig ebben az iparágban dolgozom (persze már nem projektvezetőként).
A családi konyha vezetése felségem napi tevékenysége volt. Én maximum ünnepnapokon és családi összejöveteleken segítettem neki, vagy főztem. A sütés volt az én keresztem, az sosem lett szép, így nem igazán vonzott a dolog.
Amikor a főzőműsorok elindultak, elkezdtem nézni és folyamatosan úgy éreztem, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Ezt nem is így kellene készíteni, és a castingokon láttam sok olyan jelentkezőt, akiről azt gondoltam, hogy rosszul főz, és nem oda való. Kezdtem úgy érezni, hogy vissza kell térnem a konyhába, ezért fokozatosan szépen lassan átvettem a feleségemtől a konyha vezetését. Mára szinte már csak én főzök. Inspirál, hogy minden napra legyen frissen készült ebéd mindkettőnknek, amit el tudunk vinni a munkahelyre; legyen hétvégére különleges menü a gyerekeknek amikorra hazajönnek.
És rájöttem, hogy ez a kihívás nekem nem is kihívás, hanem szórakozás.
Úgy tűnik nagyon belejöttem... Bírjátok még?
Most már többször készítek desszertet is, és általában sikerül. (Ha nem, akkor jön a Chokito reklám: "ronda, de finom"). Persze a családom nem mondja, hogyha valami nem lesz tökéletes. Ezt onnan tudom, hogy azonos adagok különféle mennyiségben fogynak el a tányérról. Így azt gondolom, hogy ami elfogy, az nagyon finom, ami nem az meg sok volt 😊. (Vagy nem annyira finom, de erre nem kérdezünk rá!)
Azt gondolom, hogy ha odahaza főzök, akkor biztosan tudom, hogy mit eszünk, és ez nem hátrány!
Ráálltam a lassan sült húsok készítésére, a friss tészta, a régi magyaros ételek, a vega- vegán étrendben szereplő fogások, és a különlegesnél különlegesebb ételek elkészítésére. A konyhában füstölök, vákuumozok, szuvidálok, konfitálok 😊.
Általában a receptet ajánlásnak veszem, és a saját ízvilágomra formálom az ételeinket. A célom még, hogy a sajtok világába kicsit felturbózzam magam és a tengeri herkentyük terén is otthonosabban mozogjak.
Én a metélt tésztát ma is gyúrótáblával, nyújtófával, és egy jó tésztavágó késsel készítem. Nekem ez kikapcsolódás, és nem vesz el sok időt az életemből.
Szóval: Ajánlom mindenkinek, hogy egy nehéz nap után, vagy egy hétvégén álljatok neki bátran főzni. Készítsetek fínom ételeket, és csodálatosan feltálalva, megelégedve üljetek le az asztalhoz, és a család elismerő pillantásai közepette büszkén fogyasszátok, amit készítettek!
Sok sikert mindenkinek!
Jocó
